2010.04.24. 21:41 1 iromány Jensen, Hanna
Kevésbé élvezetes elfoglaltságaim közepette azért sikerült némi időt szakítani némi ünneplésre. Nem szokásunk ünnepelni, legalábbis az ajándékozós-romantikázós részt rendszerint kihagyjuk, de az évfordulós szex elmaradhatatlan. Ajándék, hogy úgy ágyba döngölnek, hogy másnapig nem bírok lábra állni. Addig is pihenhetek kicsit.
Igen ám, de amire az ember lánya felkészül, nem egyenlő azzal, amit kapni fog.
Nagy adag stresszel kezdődött a tegnapi nap, fáradtság, házimunka, tanulás, káromkodások, kiborulás, pánik. Noha a pánikolásra mindössze fél percet kaptam - szigorúan be is tartatták velem - az idegesség és az aggodalom karon ragadtak, és együttes erővel lökdöstek a remegés felé. Mindenem remegett, s sajnos nem az izgalomtól.
El is voltam aludni, mielőtt begőzölök, és másik személyiség - esetlegesen tapló, bunkó -tör fel belőlem. El is szundítottam, majd arra éledek, hogy valami puffan az ágyon. Egy könyv volt, amit Kedves követett.
"Köll bujci" - szólt a nyafi. És lőn, kaptam bujcit.
Magyarul: hátulról letámadtak.
Csókok, simik, beszélgetés, boldogat kívánás, stb. Simogatásból aztán tapizás lett, a tapizásból őrült izgatás, az egész ágyat kihasználva próbáltuk egymást felfalni, felhergelni.
Keményedett, aminek keményednie kellett, és hirtelen minden nedves lett. A nyakharapdálás, mellbimbóra való rácuppanás megtette hatását. Követelni akartam, amit amúgy is megkaptam volna.
Csak hogy, mivel Kedves még nem mondott le teljesen a szeretős dologról, piszkos fantáziákkal kezdett gyötörni. A női test a fantáziára piszkosmód beindul, a hormonok és az érzelmek együttes hatására csak még inkább kívántam, hogy megdugjon.
És a mocsok nem tette meg. Sőt, megtiltotta az orgazmust. Eztáne lőkereste egyik kedvenc eszközömet, ami tény, nem csak élvezetet okozó funkciót tölt be nálam: a gésa golyókat. Tegyem csak be, aztán öltözzek, mert elmegyünk első randink helyszínére, bűnözni picit. Golyócskáimat meleg és nedves helyre helyeztem, beöltöztünk, és motorra pattantunk.
Jólestek a bukkanók, tegnap éjjel valahogy örültem a pocsék minőségű magyar utaknak. A golyócskákban ugyanis található egy-egy kisebb, de nehezebb golyó. A bukkanóknál pedig éreztem, ahogy ingerelnek belülről. Sőt, már a sétánál is éreztem - igaz enyhébben - hogy itten biza élvezés lesz, pláne, ha minden egyes csatornafedőt becéloz a motorral.
Odafele még nem volt vészes a dolog, vissza is fogtam magam, mert ha tényleg elélveztem volna, büntetést kaptam volna, az biztos. A helyszínen pedig folytatódott az otthon megkezdett játszadozás, ingerlés. Már annak gondolatától megmerevedett a drága, hogy bennem most van valami.
Éjfél körül volt már, így a szabadban való vetkőzés helyett (hideg volt, na) hazamotoroztunk... a bukkanókkal teli úton. Kis híja volt, hogy meg nem történt a tiltott dolog, szorítottam is combjaimmal Kedvest, aki hazaérkezés után vigyorogva vette tudomásul, hogy mik történtek velem a háta mögött. És még azt hitte, hogy csak fészkelődöm...
Otthon aztán kikerültek a megutaztatott golyócskák, de a játék meg nem fejeződött be... Felizgulva, mégis fáradtan aludtam el. reggel pedig az volt az első gondolatom, hogy na, most már tessék engemet alaposan elintézni.
Alaposan elintéztek. Nem egyszer majdnem szakadt a cérna nálam, hogy most hiába minden tiltás, nem érdekel, erőszakolok, rámászok, magamévá teszem, elélveztetem őt is, magamat is, mindent akarok, most és azonnal. Kedves azonban élvezte a dolgot (nem tagadom, én is), és csak játszott velem, konyhéban mosogatás közben a fenekemet támadta be, krumplipucolás közben minden női nemi szervem megkapta kicsit a magáét, ebéd után újfent...
Aztán ő sem bírta tovább. Végre! A gond csak annyi volt, hogy ő már nagyon tudott volna élvezni, az én testem meg sztrájkolni kezdett. De Kedves nem az a típus, aki könnyen feladta, holnapra tuti izomlázas lesz a keze, annyit dolgozott rajtam. De a nyelve aztán elindította azt a folyamatot, amit végül a farka be is fejezett.
Majdnem 24 óra játszadozást követően az államig spriccelt. Cukkoltam is, hogy legközelebb céltáblát rajzolok az államra. Vagy a melleimre. Attól függ, mit szeretne telibe találni.
Majd egyszer megismételjük ezt a hosszú játékot... Esetleg társasági eseménnyel összefűzve, ahol még az is izgatólag hat, hogy nem vagyunk egyedül...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
