Mert néha tényleg jólesne letisztázni, hogy érdemes-e a testiségbe belekeverni az érzelmeket. Egyáltalán szükséges-e. Talán sokszor felhozott téma, de magasról lepottyantom, mert már kezdek kikészülni a sok általánosítástól.

Anno sokan megszórtak tanácsaikkal, amikor szükségem lett volna rá, de a legrosszabb az egészben az, hogy nem vették figyelembe, hogy egy másik ember életéről, érzelmeiről van szó.

Nekem, mint nőnek, alapból szükségem van némi érzelemlöketre, hogy megengedjem, hogy egy férfi farka belémcsusszanjon. Elég ehhez néminemű barátság, esetleg enyhe fantázia arról, hogy esetleg majd mi ketten... De valami feltétlen kell. Ez van, ijé, ahogy mondani szoktam.
Segítséget nyújtott nekem régebben, és ez már messze elég volt, hogy kedveljem őt. Kedveltem - de csak mint barátot, hiszen jóval idősebb volt nálam. Jó volt vele beszélgetni; a nyári kánikulában kinn ülni az erkélyen, bort iszogatni, és mindenféle intellektuális témáról beszélgetni - pontosabban szólva, ő beszélt, én meg általában hallgattam, mert élvezetesen adta elő a dolgokat, olyannyira, hogyha az öngyilkosságról kezdett volna beszélni, csak azért kipróbáltam volna ott helyben, mert olyan hatásosan tudott bármilyen témáról beszélni. De persze, nem az öngyilkosság került terítékre, hanem a szex.

A bor és a meleg együttesen erőteljesen dolgozott, szegény májam alig bírta felvenni a ritmust. Emlékszem, előtte nem sokkal veszítettem el a szüzességem - az is megér egy sztorit - és a frissen kóstolt mézesbödön azóta is kínálgatta magát, kísértett, mint holmi múltbéli kísértet.

Ki mit szeret, ki mitől izgul fel, és mi ösztönzi arra az embert, hogy rámásszon a vele szemben ülőre...
Én mondtam tapasztalatlanságomból fakadó vágyálmaimat - őt pedig nem kellett noszogatni: tette, amit jónak érzett. Úgy tűnhetett, én vezetem őt, hiszen akkor már én beszéltem, de valójában az ő kezében volt a gyeplő, tapasztalatával mutatta, az nem mindig jó, amiről azt hisszük, hogy az, de van más, ami nagyobb élvezetet okoz.

Nem kellett sok idő egy heves hancúrjelenethez. Bár, őszintén megvallva, az aznapi hirtelen gerjedt vágyak kielégüléséhez sem kellett órákat várni.

Ott kezdődött a világ számomra. Az első, sosem siratott ártatlanságom elveszejtője már aznap feledésbe süllyedt, emlékét csak a vicces helyzetek miatt szedem elő. (De róla majd máskor). Válófélben lévő, korához képest jó szexuális erőnléttel bíró férfi - fiatal lelkem örvendezett, hogy meg mertem tenni azt a, nem éppen fájdalommentes lépést, ami idáig elhozott.
Szex, szex, majdnem minden este eleinte, aztán már csak minden másnap, harmadnap... Szépen, lassan csökkent a hancúrok száma, nem veszett hirtelenséggel, így kimaradása nem tűnt fel sosem.

Ő sokszor eljárt hajnalokig ilyen-olyan társaságokba - élt frissen visszakapott szabadságával. Nem hibáztattam, egy percig sem. Ösztönösen, tudattalanul igyekeztem biztosítani neki a kényelmet az ő lakásában - már amennyire a munkaidőm engedte. Beszélgetés, egy kis masszírozás, ha épp arra volt szüksége - vagy szex. Felgyülemlett vágyait és feszültségét mindig rajtam vezette le, de sosem rossz értelemben.
Akkor már kezdtem érezni azt, hogy ő nem csak egy barát, aki segített nekem, féltettem, kicsit szerettem is. Épp csak annyira, hogy hiánya aggodalmat gerjesszen, no meg, hogy a sarokból kísértsen holmi zöld démon, amikor helyettem mással aludt el.
 

Tudtam, mélyen legbelül, hogy nem kéne így éreznem iránta, hisz ő sosem fogja viszonozni. "Felejtsd el" - az esetek 99%-ában ezt a tanécsot kaptam vele kapcsolatban. Kösz. Kurvára könnyű mondani, de tenni...
így kénytelen kifeljelszettem magamban a "leszarom"-képességet. Leszarom, mit csinál, leszarom, velem mit akar, leszarom, leszarom, leszarom... Máig ezt csinálom, ha olyan helyzetbe kerülök, ami számomra ismeretlen, és megoldhatatlannak minősül. Egyszerűen nem vagyok képes ilyen szituációkat hatékonyan megoldani, pedig önmagammal szemben valamennyire ez elvárás nálam. Menjen, amerre akar, magasról lepottyantom, mint férfit, és marad nekem a barát. Mindenki jól jár.

Sokáig rágódtam azután, hogy eljöttem onnan, hogy mi lett volna, ha elállok, és megmondom neki, mi a helyzet - utólag talán lehet, ez lett volna a megoldás, de még máig elhessentem magatól ezt a gondolatot. Az érzések tisztázva lettek volna, de ami utána jött volna, az lehet, hogy máig súlyos hatással lenne arra az agysejtemre, ami az érzelmeimet próbálja irányítani.

Egy valamivel viszont gazdagabb lettem azután a jó pár hónap után: tapasztalattal. Nemcsak szexuális téren, érzelmileg is, kicsit beleláttam a férfiak lelkivilágába. Bár, nem biztos, hogy egy ember után már az egészre rá kellene húznom egy sablont, de lényegében nagyon kevés az eltérés, legalábbis, amit felfedeztem.