Gondoltam, az életnek ezen fejezete is megérdemel legalább egy írást, minekután a dolog még folyamatban van. Nem, nem nekem lesz szeretőm, páromban ébredt fel a kíváncsiság, és - noha a nézetével nem értek egyet - hagyom, tegyen, amit szeretne.

Tucatszor rágtam át magam a dolgon, de azt hiszem, egy idő után belefáradtam a gondolkodásba, az agysejteim túlterhelődtek. Kvázi, érdekelnek a fejlemények ugyan, de érzelmileg már nem kavarodom bele.

 

Miért is ne érdekelne, mi történik? A fenébe, mégis csak rólunk van szó, és a fene tudja, mennyire fogják az események befolyásolni a dolgokat.

 

Ahogy egyik barátnőmmel jól átbeszéltük a dolgot, a férfit alapvetően inkább irányítja az alteste, egy kósza pajzán gondolatra merevedő szerv, ezért nem meglepő, hogy másfele is kacsintgat. (Akinek nem inge, ne vegye magára, azért, tudom, ez erőteljes általánosítás volt, előre és utólag is scuzi, sorry, bocsánat.) Más magyarázat eme eseményekre, egyfajta kapuzárási pánik - mielőtt lekötné magát véglegesen, még ki kell szórakoznia magát. (És ha már lett volna elég ideje? ... jah, az régen volt.:D ) A harmadik verzió pedig a szappanopera-beütésű "baj van a kapcsolatban". Hm, piha. Akkor inkább mondhatni nekem kellett volna kifele kacsintgatnom anno. :D

 

Numero három sztornó szerintem. Marad az első és a második. Remek. Egyikkel se lehet mit kezdeni. Meg is vontam a vállamat, oszt jónapot, menj és dugj, de azért ne legyek minden este kilökve a lakásajtón, hogy majd valamikor éjfél és munkába indulás között - bár inkább az utóbbi után - gyere majd csak vissza.

Elég, hogy itt túrnák majd szét a lepedőt - ágyneműcsere előtte és utána kötelezően, mert nem vagyok hajlandó belefeküdni abba az ágyba, amin egy másik nő nedve terjeng. Bár istenigazából úgy lett volna az igazi, ha majd még a következő félév előtt megtörténik a dolog: mivel vizsgáim már nincsenek, csajok is jobban ráérnek, beülünk leinni magunkat valahova. Ám erre már nagyon kevés az esély. Azt meg megígértették velem, hogy nem leszek itt akkor, de miután a szorgalmi időszak megkezdődik, és ki tudja, mikor érne rá a hölgyemény, vagy mikor akar jönni... ha zh lesz, beszopták. Mert én akkor csakazértse teszem ki a lábam innen. Beadandó? Szopacs. Ennyire önző hadd legyek már egy icipicit.

 

Másvalamin meg csodálkozva röhögtem, bár először felkaptam a nehézvizet rendesen. Mert ha már idáig eljutottunk, hogy félig nyílt kapcsolat, akkor már legalább hadd találkozzam a harmadik harmaddal. Jött tőle a kérdés: minek akarok én vele...? (Nem szó szerint idézem, mivel egyetlen levélkét nem olvastam el tőle. Csak tolmácsolták.)
1. Kíváncsiság.
2. Női megérzésem aktuális működési eredményességéből kiindulva felmérném őt. Netalántán takargatnivalója van kegyednek? :D

 

Már jó ideje húzódik a dolog, körülbelül egy hónapja. Néha már azt kívánom, legyen már meg, essünk túl rajta, minek halogatni!?